HÁZAT – HAZÁT ALAPÍTVÁNY

Építsünk házat és hazát, hangyaszorgalommal, vasakarattal

NYÍLT PÁLYÁN

Részlet Mák Ferenc recenziójából

 
Hetvenedik életévének küszöbére érve szép és tartalmas kötetet állított össze Szilágyi Károly, a délvidéki magyar írás csöndes szolgája. Úgy volt és van ő jelen közöttünk, az eleven irodalom lármás valóságában, hogy szinte észre sem vettük, s úgy szolgálja az írást – hol megfontolt publicisztika, hol szépszövésű jegyzet vagy tanulmány, hol pedig irodalmi művek fordítása révén –, olyan alázatos jelenvalósággal, ahogyan a bácskai eperfa díszítette valaha a kertjeink mezsgyéjét. Csak akkor vettük észre, hogy része volt a tájnak, amikor megrezzent a koronája, és elénk hulltak zamatos gyümölcsei. Azok a gyümölcsök, melyek egyszeri, nélkülözhetetlen és megismételhetetlen részei voltak a kertnek, az egész kertkultúránknak.
Fél évszázad zamatos termésének, írásainak legjavát gyűjtötte e kötetbe a szerző. A „történet” a délvidéki lapokban és folyóiratokban megjelent karcolatokkal, riportokkal és vallomásokkal kezdődik, azzal a korral, amely minden bizonnyal Jugoszlávia halála címen kerül be a históriás művekbe, s amely a maga teljes történelmi súlyával van jelen szerzőnk alkotásaiban, legyen szó kisebbségi sorsról, magánéleti megpróbáltatásról vagy a háború borzalmairól. Folytatódik az „emigrációban” született írásokkal, amelyekben egyszerre jelenik meg az új otthonteremtés minden kínja, és az önmagával történő számvetés fölszabadult öröme. A látóhatár ekkor már a Kárpát-medence széles horizontjáig tágul, és sorra nevet kapnak a magyar nemzeti sorskérdések is. Kiderül, az ideológiai hadviselésnek, a múlt máig tisztázatlan kérdéseinek, a lappangó szellemi terror virulens hatalmának mérge nemcsak a Balkánon gerjesztett ellenséges indulatokat, hanem sejtjeiben mérgezte meg a magyar társadalmat is. A levantei sötét világ magyarországi változatának mindennapjai bőven adtak tennivalót a hátország póttartalékos írástudójának, aki búcsújáró keresztényként újra Ellenszélben találta magát.
A megszenvedett valóság határozottan tapintható hitele által válik igazán széppé és jelentőssé a kötet. A helyenként megcsillanó derű jelzi: mégiscsak a szellem győzedelmeskedett e keserű világ fölött. Egy sokszorosan kisebbségi sorban élő írástudó – egy szlovén anyának a szerb Bácskában nevelkedett magyar fia, aki a kommunista örökséggel naponta csatát vívó, poszt-kádári Magyarországra menekült keresztény magyar ember morális helytállásának lehetőségeit kutatja – munkáiban a XX. századi ember megannyi kérdését érinti. Meglátásai hasznos útravalónak ígérkeznek a magyar keresztalja valamennyi újkori zarándokának.

Tartalom

Bolyongásaim
Lótuszvirág (Ifjúság, 196?)
Stiplik (Képes Ifjúság, 1969. október 29-től)
Kétszersült (Képes Ifjúság, 1971. szeptember 15-től)
Mondd meg, milyen kocsid van, (Képes Ifjúság, 1971. november 24.)
Húshagyó hétfő, (Képes Ifjúság, 1973. február 14.)
Antik hagyományok honi színjátszásunkban, és nemcsak ott, (Képes Ifjúság, 1973. április 4.)
Elferdült hajlamok, vagy valami más, (Képes Ifjúság, 1971. április 21.)
Temetni délelőtt szokás, (Képes Ifjúság, 1969. november 26.)
Sár-hegységi miniatűrök, (Képes Ifjúság, 1971. október 6.)
Szőlő és levendula, (Képes Ifjúság, 1972. január 12.)
 
Sorsfordítók
Nyílt pályán, (Híd, 1998, január–február)  
Itt élned kell, (Új Symposion, 1990. 1-2 szám)
Élvezem a békét, (7 Nap, 1992.  február 29.)
Déja vu, (7 Nap, 1992. március 11.)
Dicsérni jöttem Vidmart, nem temetni, (7 Nap, 1992. május 1.)
Levél barátaimnak, odaátra, (7 Nap, 1992. március 13.)
Két diófa, (Világszövetség, 1992, 1-2. sz.)
 
A magyar dongó
Iszonyú örökség, (Nyugati Magyarság, 1996, ?)
Házat, hazát, (Nyugati Magyarság, 2001, ?)
Fészekteremtés – összefogással, (Nyugati Magyarság, 2001. ?)
Így teljes az életünk, (Nyugati Magyarság, 2002 június)
 
Szomszédolás
Handke és a szlovének, (Kortárs, 1993/10 sz.)
Háttérvázlat egy gyilkossághoz, (Nyugati Magyarság, 2003. április)
Trianon haszonélvezői, (Nyugati Magyarság, 2004. június–július)
Szerecsenmosdatás, (Nyugati Magyarság, 2004. augusztus–szeptember)
A Fergeteg hadművelet, ((Nyugati Magyarság, 2005. szeptember)
Mi lesz veled, Szerbia? (Nyugati Magyarság, 2006. június)
 
Keresztalja csóvájaként
Végy ki minköt a világ talpa alól, (Világszövetség, 1993. június 22.)
Regőczi István, a templomépítő és árvaház-alapító, (Nyugati Magyarság, 2006. május)
Međugorje „titka”, (Nyugati Magyarság, 2006. szeptember)
 
 
Ellenszélben
Választási koktél, (Nyugati Magyarság, 2002. április-május)
Jog és erkölcs, (Nyugati Magyarság, 2002. július-augusztus)
És mi, magyarok? (Nyugati Magyarság, 2002. november)
Kedves barátaim, (Nyugati Magyarság, 2003. augusztus-szeptember)
A lovakról és kutyákról, (Nyugati Magyarság, 2003. június-július)
Húszéves a Nyugati Magyarság, (Nyugati Magyarság, 2004. január-február)
Nőnapi gondolatok, (Nyugati Magyarság, 2004. március)
Ne búsulj, kenyeres! (Nyugati Magyarság, 2004. december ¬– 2005. január)
Packáznak velünk (Nyugati Magyarság, 2005. március)
Nálunk mindent lehet? (Nyugati Magyarság, 2005, május, június, július–augusztus)
 
Szól a rádió
Elfogult köszöntő (Aracs, 2009. október)
 
Hídépítési forgácsok
Mazsolák egy fordító/tolmács nemlétező emlékirataiból (Magyar Szó, 2005. szeptember 25)
 
Az útkereső számadó könyve
Mák Ferenc utószava
A szerző utószava

Szilágyi Károly: NYÍLT PÁLYÁN, 

Pannon-kultúra Kiadó, Budapest, 2011, 
265 oldal, ISBN 978-963-89252-0-6, 
Ára: 2490 Ft.